A még csak óvodás, de máris talpraesett Vilmos a munkagépek bűvöletében él: legyen kombájn, markoló, dömper vagy traktor, egyre megy neki! Mindet szereti, és ami még fontosabb: mindegyikükkel jól bánik. Hogyne bánna, hiszen hiába olyan drabálisak, mind nagyon a szívéhez nőtt, és ebben a történetben ő a gazdájuk. Az olykor összetűzésbe kerülő munkagépek között nem egyszer neki kell igazságot tennie.

Ez az apró munkagép egyszer elárulta a társainak, hogy ha második nevet választhatott volna, Ármin szeretett volna lenni.
– Miért éppen Ármin – kérdezték tőle.
– Mert az hasonlít legjobban az ármányra – somolygott Bobcat.
A garázs lakói persze egyáltalán nem tudták, mit jelent az, hogy ármány, de hamarosan megtudták… Bizony, Bobcat nem a kedves munkagépek fajtájából való: igaz ugyan, hogy sohasem a gonoszkodás vezérli, hanem inkább, hogy magának jót okozzon, ám ez a kettő a legtöbb esetben nem zárja ki egymást. Az ármányos Bobcateket azonban általában hamarabb utolérik, mint a kerék nélküli munkagépeket…

Dömötörnek a lomhaságánál már csak a kobakja nagyobb. Mégsem az okosabb munkagépek közé tartozik: ha gondolkodni kell, bizony időre van szüksége, mire világosság gyúl abban a dinoszaurusz méretű fejében. A szíve melegsége azonban legalább ugyanilyen hatalmas.

Totó, a nyugdíjas tűzoltókocsi fegyelmezett, rendszerető, amolyan igazi régi vágású jármű. Oldalát számos kitüntetés díszíti, amiket hősies munkájáért kapott. Élete során nem sokat kellett foglalkoznia gyerekekkel, ám most, hogy nyugdíjasként több ideje van, egész tehetséges óvóbácsinak bizonyul. Igaz, hogy csak véletlenül, de kezdetnek máris elviszi Vilmost egy tűzoltó bevetésre!